Mi inspirált minket a Yoga Garden névre? Egy különleges kert története a szomszédból.
Az Epres kert
Aki eljön hozzánk a Bajza utcai jógastúdiónkba, gyakran rákérdez a névre: miért Garden? Van kertetek is?
A válasz nem egy kis zöld udvarban rejlik – hanem a szomszédságunkban, pontosabban szemben velünk: az Epreskertben. Ez a történelmi hely inspirálta a nevünket, és ez adja meg a stúdiónk egyik rejtett rétegét. Most elmeséljük, miért.
Az Epreskert története – eperfákból művésztelep
Az Epreskert eredetileg valóban eperfákkal beültetett kert volt a 19. század közepén, innen ered a neve is. A területet 1877-ben vásárolta meg a magyar állam a Mintarajztanoda számára, amely a későbbiekben a Magyar Képzőművészeti Egyetem lett. A cél az volt, hogy a növendékek szabadtéren is tudjanak rajzolni, festeni és mintázni – ehhez hamarosan kőből és fából készült műtermeket emeltek a kert területén.
Az Epreskert a 20. század elejére a magyar művészeti élet egyik központjává vált. Több híres festő és szobrász dolgozott itt, például
– Stróbl Alajos,
– Vaszary János,
– Barcsay Jenő,
– vagy Kmetty János.
A műtermek egy része ma is áll, és az épületek egy része jelenleg is oktatási és alkotói célokat szolgál a Magyar Képzőművészeti Egyetem keretében.
Az Epreskert zárt terület, nem látogatható szabadon, de kívülről is jól láthatók az ikonikus műteremépületek, a kert régi fái és a hangulat, amely szinte változatlanul őrzi az elmúlt 140 év emlékét.
Kapcsolódás a stúdiónkhoz
A Yoga Garden név nemcsak a közelségre utal, hanem egyfajta áthallás is. Miközben az Epreskert a művészi kifejezés csendes szigete volt a város közepén, mi egy hasonló belső tér megteremtésére törekszünk a jógán keresztül. A test mozdulatai, a figyelem, az összpontosítás – ezek a folyamatok nem is állnak olyan távol egy szobor formálásától vagy egy festmény megszületésétől.
Ezért választottuk ezt a nevet. Egyszerre utalás a hely szellemére, és meghívás egy tudatosabb, elmélyültebb életformára.
Egy kert, benned
a legközelebb jössz hozzánk órára, nézz majd körbe. A túloldalon ott van az Epreskert, ahol valaha fiatal festők csendben figyelték az árnyékot és a formát. És talán te is észreveszed, hogy ebben a térben – mozgásban, légzésben, jelenlétben – valami hasonló történik. Nem kint, hanem benned.
